Több kulcsfontosságú momentum tekinthető csúcspontnak:
* Az „elveszett város” felfedezése :Erről az eseményről, bár izgalmas és látszólag beteljesíti Homérosz álmait, kiderül, hogy saját apja kitalálta. Ez a kiábrándultság komoly fordulópontot jelent Homérosz számára, és arra kényszeríti, hogy újraértékelje életét és a kaland értelmét.
* A találkozás "A vademberrel" :A titokzatos figurával való szembesülés, bár kezdetben félelmetes, végül arra készteti Homéroszt, hogy megértse, hogy az igazi kaland nem a legyőzésről vagy a menekülésről szól, hanem az ismeretlen befogadásáról és a megnyugvás megtalálásáról a félelemmel szemben.
* Az utolsó utazás az "igazi" elveszett városba :Ez az utazás, amelyet a nővérével együtt megtett, és az élet újszerű perspektívájából táplálkozik, nem a fizikai hely megtalálásáról szól, hanem arról, hogy megtaláljuk a világhoz tartozás érzését és a célt.
A végső csúcspont azonban az a felismerés, hogy maga Homérosz az „Elveszett város”. Homérosznak az elveszett város utáni keresése a könyvben az identitás és élete értelmének keresésének metaforája. Felfedezi, hogy az igazi kaland nem egy hely vagy egy kincs megtalálásából áll, hanem önmaga belső mélységei felfedezéséből és annak elfogadásából, aki vagy, a hibáit és minden mást.
Tehát a csúcspont nem csupán egyetlen esemény, hanem a felfedezés, a kiábrándulás és végső soron az elfogadás folyamata. Homérosz útja rávezeti arra, hogy megértse, hogy a legnagyobb kaland nem a külvilágban, hanem önmagában rejlik.