Íme néhány példa Shakespeare „hízelgés” szóhasználatára:
* A Hamletben Claudiust a "hízelgés kaméleonjaként" írják le, mivel képes megváltoztatni véleményét és viselkedését saját igényei szerint, hogy elnyerje mások tetszését.
* Az "Othello"-ban Iago egy aljas gazember, aki mindig hízelget másoknak, hogy elérje saját céljait. Othellót nagyszerű tábornoknak dicséri, de amikor Iagónak le kell rontania Othellót, féltékeny, kegyetlen vadembernek festi le Othellot.
* A Lear királyban Goneril és Regan fiatal lányok, akik saját hasznukra használják ki apjuk szeretetét. Elmondták Lear királynak, hogy mennyire szeretik, de amikor Lear királynak segítségre volt szüksége, elhagyták.
Shakespeare a "hízelgés" szót használja, hogy megvádolja azokat, akik gonoszak és tisztességtelenek. A szimpatizánsok érdekesek lehetnek, de soha nem megbízhatóak.