A csigával való összehasonlítás is rávilágít arra a tényre, hogy az ember a szokások teremtménye. Ahogy a csiga ugyanazt az utat követi nap mint nap, úgy az ember is gyakran beleragad a rutinokba és viselkedési mintákba. Ez a stagnálás érzéséhez és a haladás hiányához vezethet, ezért is hasonlítja Shakespeare az embert egy színészhez, aki egész életében különböző szerepeket játszik.
A csigával való összehasonlítás arra is emlékeztet, hogy az ember halandó lény. Ahogy a csiga végül eléri útja végét, úgy az ember is eléri élete végét. Ez kijózanító gondolat, de ihletforrás is lehet, hiszen arra emlékeztet bennünket, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a földön eltöltött időnkből, és éljük teljes életünket.