Mi a tiéd az idő, és mi a legjobb kegyelmed, amit tetszése szerint töltenek Shakespeare-ben?

Shakespeare híres 116. szonettjében a „tiéd legyen az idő, és kegyelmed töltsék el tetszés szerint” sorok arra utalnak, hogy a szonettben megszólított szeretett személynek időt kell fordítania a beszélő által kifejezett szeretetre. A szónok arra kéri a szeretett személyt, hogy szánjon annyi időt, amennyire szüksége van a beszélő szeretetének mérlegelésére, és döntsön a viszonzásról. A beszélő azt is javasolja, hogy a szeretett személy a legjobb belátása szerint döntsön arról, hogy elfogadja-e vagy sem a beszélő szeretetét. Végső soron a beszélő megadja a szeretett személynek a választás szabadságát, és nem kényszeríti rá, hogy döntést hozzanak.