A Bland-Allison törvény megkövetelte, hogy a Pénzügyminisztérium havonta 2–4 millió dollár értékben vásároljon ezüstöt, piaci áron. Az ezüstöt ezután ezüstdollárrá verték, és minden ezüstdollár 412,5 szem tiszta ezüstöt tartalmazott. A törvény arra is felhatalmazta a Pénzügyminisztériumot, hogy havonta legfeljebb 2 millió dollárnyi ezüstérmét adjon el.
A Bland-Allison törvény számos hatással volt az Egyesült Államok gazdaságára. Először is növelte a forgalomban lévő pénzkínálatot, ami az árak emelkedéséhez vezetett. Másodszor, ez hozzájárult az ezüstdollár aranydollárhoz viszonyított értékének csökkenéséhez. Harmadszor, ez kereskedelmi hiányhoz vezetett, mivel több ezüstöt importáltak az Egyesült Államokba, mint amennyit exportáltak.
A Bland-Allison törvény kezdettől fogva ellentmondásos volt. A törvény kritikusai azzal érveltek, hogy az inflációt okoz, és az ezüsttermelők javát szolgálja más iparágak rovására. A törvényt végül 1890-ben hatályon kívül helyezték, és az Egyesült Államok elfogadta az aranystandardot.