Íme a legfontosabb vádak, amelyeket Pinchot Ballinger ellen emelt:
* Közterületek illegális értékesítése: Pinchot azt állította, hogy Ballinger illegálisan engedélyezte értékes szénföldek eladását Alaszkában magáncégek számára, köztük volt ügyvédi partnerével, J. P. Morgannel kapcsolatban állóknak. Azzal érvelt, hogy ez az állami forrásokkal való nyilvánvaló visszaélés magáncélra.
* Favoritizmus és korrupció: Pinchot azt állította, hogy Ballinger a magánérdekeket részesítette előnyben a közjóval szemben azzal, hogy megfelelő környezetvédelmi biztosítékok nélkül nyitott meg közterületeket a fejlesztés számára. Azzal vádolta Ballingert, hogy vállalati érdekek befolyásolják, és szemet huny az esetleges környezeti károk előtt.
* A természetvédelmi erőfeszítések visszaszorítása: Pinchot úgy vélte, hogy Ballinger aktívan aláássa az Erdészeti Szolgálat és más kormányzati szervek természetvédelmi erőfeszítéseit. Úgy érezte, Ballingert jobban érdekli az erőforrások kitermelésének elősegítése, mint a természeti erőforrások jövő generációk számára való védelme.
Ballinger hevesen tagadta ezeket a vádakat, azzal érvelve, hogy csupán a törvényt követi és a gazdasági fejlődést segíti elő. Azt is állította, Pinchotot politikai ambíciók és tekintélye aláásásának vágya motiválta.
Az utóhatások:
A Ballinger-Pinchot vita komoly politikai botrány lett, megosztotta a Republikánus Pártot, és Pinchotnak az erdészeti szolgálatból való lemondásához vezetett. Míg Ballingert egy kongresszusi vizsgálat felmentette, a vita végül rontotta a hírnevét, és hozzájárult Taft elnök népszerűségének csökkenéséhez.
A jelentősége:
A Ballinger-Pinchot vita rávilágított a 20. század elején a természetvédelem és az erőforrás-fejlesztés közötti növekvő konfliktusra. Felfedte a Republikánus Párton belüli különböző frakciók közötti hatalmi harcokat és a vállalati érdekek növekvő befolyását a kormányban.
A vita körüli vita végül hozzájárult a haladó mozgalom felemelkedéséhez és az erősebb környezetvédelmi törvények kidolgozásához.