Így van:
* Nincs egyetlen gazember: A játék nem összpontosít egy konkrét karakterre, akinek rosszindulatú szándéka van. A konfliktus az előítéletekből, a csoportos gondolatokból és a megfelelőnek az összes zsűriben jelen lévő nyomásból fakad.
* Maga a rendszer: Azt lehet állítani, hogy a igazságszolgáltatási rendszer önmagában az antagonista. A játék kiemeli annak hibáit, mint például az elfogultság lehetősége és az ítélethez való rohanás veszélye.
* A "bűnös" ítélet: A kezdeti ítélet, amelyet az előítéletek és a megbeszélés hiánya táplál, a konfliktus hajtóerejeként szolgál. Ez a társadalmi elfogultságokat és a nyomást képviseli, hogy megfeleljen a játéknak.
Ezért, bár a "Tizenkét dühös ember" egyértelmű konfliktusokkal rendelkezik, ezt nem a hagyományos gazemberek hajtják. A harc belső, a tudatlanság, az előítéletek és a nehéz kérdések elkerülésének hajlandósága.