A rejtvényre a válasz:„ember”. Gyerekkorában négykézláb mászva (reggel) az ember egyenesen áll és két lábon jár (délben), idős korában pedig bot vagy támasz segítségére lehet szüksége (este). Ez a fejlődés párhuzamos Oidipusz saját életútjával. Fiatalkorában tele volt büszkeséggel és ambícióval, igyekezett megfejteni a rejtvényt és megmenteni Thébát a pestistől. Délben elérte hatalma és királyi státuszának csúcsát, de tettei tudtán kívül katasztrófa felé vezették. Élete estéjén Oidipusz megalázza és megtöri múltja feltárását, ugyanakkor bölcsességet és öntudatot is nyer. Megérti, hogy a rejtvény nem csupán egy rejtvény, hanem az emberi élet bonyolult és gyakran fájdalmas utazásának metaforája.
Oidipusz tragikus bukása végső soron elbizakodottságának és saját sorsának irányítására irányuló vágyának az eredménye. Azt hitte, hogy túljárhat a sors eszén, és megmenekülhet a prófécia elől, amely megjövendölte tetteit. Szenvedései és bukása során azonban Oidipusz megtanulja, hogy az igazi bölcsesség nem abban rejlik, hogy megpróbálja irányítani az eseményeket, hanem abban, hogy elfogadja saját korlátait és megérti a benne rejlő mélyebb erőket. A rejtvény változó természetével és az idő elemeivel megrendítő emlékeztetőül szolgál az emberi létezés mulandó és kiszámíthatatlan természetére, valamint az alázat fontosságára a 命运和神圣-val szemben.