Ahogy sétálok azon a poros úton,
Hallok egy dalt, ami reménnyel tölt el,
Ez a régi gyapotvirág első számú dala,
És visszavisz abba az időbe, amikor az élet szórakoztató volt.
(Kórus:)
Ó, első számú régi gyapotvirág,
Soha nem fogsz elfelejteni,
A múlt szimbóluma vagy,
És emlékeztet a régi szép időkre.
(2. vers:)
Emlékszem, amikor még gyerek voltam,
Nagyapám énekelte nekem ezt a dalt,
És olyan boldognak és gondtalannak érezném magam,
Mintha a világon semmi sem érhetne meg.
(Kórus:)
Ó, első számú régi gyapotvirág,
Soha nem fogsz elfelejteni,
A múlt szimbóluma vagy,
És emlékeztet a régi szép időkre.
(Híd:)
Teltek az évek, megöregedtem,
De még mindig emlékszem ennek a dalnak a szavaira,
És még mindig örömmel tölt el,
Hallani, ahogy egy új generáció énekli.
(Kórus:)
Ó, első számú régi gyapotvirág,
Soha nem fogsz elfelejteni,
A múlt szimbóluma vagy,
És emlékeztet a régi szép időkre.
(Kifelé:)
Úgyhogy mindannyian énekeljük együtt ezt a dalt,
És tartsd életben az első számú gyapotvirág emlékét,
Mert ez egy olyan dal, amelyet soha nem felejtünk el.
Ó, első számú régi gyapotvirág,
Soha nem fogsz elfelejteni,
A múlt szimbóluma vagy,
És emlékeztet a régi szép időkre.