***
> Első fejezet
> VÉLETLENÜL elpárologtattam ALGEBRA ELŐTTANÁRomat.
> Ezt nem felejted el, még akkor sem, ha egy tizenkét éves, ADHD-s diszlexiás vagy, mint én. Úgy értem, a legtöbb tanár egyébként nem volt olyan izgalmas, kivéve Mrs. Dodds-t, aki igazi zsivány volt. Egyrészt ezt a fekete, hegyes cipőt viselte, amely kattogott, amikor végigment a folyosón. Másrészt a szeme egy sólymra emlékeztetett. Úgy nézett rám, mintha a koponyámon keresztül látna.
> Mrs. Dodds volt az egyetlen tanár, aki valaha is rossz érzést keltett bennem az ADHD miatt. – Percy – mondta –, sokkal jobban tennéd, ha csak megpróbálnál összpontosítani.
> Mindig szerettem volna elmondani neki, hogy próbáltam fókuszálni, de az agyam máshogy volt bekötve. Úgy értem, ha olyan agyad van, mint az enyém, az olyan, mintha ezer különböző rádióállomás sugározna egyszerre. Nem csak egy állomás volt, hanem mindegyik, mindegyik hangosabb, mint az előző.
> De ezt soha nem mondtam. Csak ültem az osztálya hátsó részében, és arról ábrándoztam, hogy mi mindenről, amit szívesebben csinálnék, mintsem a másodfokú képletről tanuljak.
***
Szólj, ha többet szeretnél olvasni!