Íme néhány megfigyelés a "szőke nőről" és a gyerekekkel való interakciójáról:
* Tudatatlansága: A "szőke nő" (valószínűleg Bruno anyjára utal) úgy tűnik, nem veszi észre a tábor borzalmait. A saját kényelmére összpontosít, és megőrzi a normális élet látszatát az új otthonukban, még akkor is, ha azt elképzelhetetlen szenvedés veszi körül. Ez az elhanyagolás egy formájaként is értelmezhető, mivel úgy tűnik, nem veszi figyelembe a tábor hatását a gyerekekre, különösen Brunóra.
* Aggodalma Brunóért: Noha nincs tisztában az atrocitásokkal, aggodalmát fejezi ki fia jóléte iránt. Aggódik a magány miatt, és megpróbálja vigasztalni és elterelni a figyelmét. A tettei azonban végül nem foglalkoznak Bruno szenvedésének valódi forrásával, amely a tábor és annak rá gyakorolt hatása.
* Vaksága a tágabb helyzet iránt: A "szőke nő" úgy tűnik, nem ismeri fel a táborban élő gyerekek sorsát. „Másnak” tekinti őket, és úgy tűnik, fél tőlük. A megértés és az empátia hiánya megnehezíti számára, hogy figyelmet fordítson a jólétükre.
Fontos megjegyezni, hogy a regény a gyermek perspektíváját használja az előítélet, a háború és az elveszett ártatlanság összetett témáinak feltárására. Bruno korlátozott megértése alakítja az olvasó tapasztalatait, és teret enged az értelmezésnek a „szőke nő” és tettei tekintetében.