Ernesto Nabolli 1957-ben született Milánóban. A Milánói Egyetemen szerzett filozófiai diplomát. Több újságnál és folyóiratnál dolgozott újságíróként, köztük a La Repubblicának és az Il Corriere della Serának. Rádiós és televíziós műsorvezető is.
Nabolli több regényt és novellát írt. Első regénye, az Il profumo del silenzio (1991) bestseller lett Olaszországban, és elnyerte a Premio Campiello díjat. További regényei közé tartozik a La casa della felicità (1993), az Il mare nel cuore (1995), a La vita è un viaggio (1997) és a L'amore è una cosa stupida (1999).
Nabolli novellái több antológiában is megjelentek. Számos esszét is írt, köztük az Il futuro della memoria (1998) és a La bellezza della vita (2000).
Nabolli is fordító. Több angol nyelvű regényt fordított olaszra, köztük F. Scott Fitzgeraldtól A nagy Gatsbyt és J. D. Salingertől a Rozsban fogóját.
Nabolli irodalmi munkássága mellett zenész is. Gitározik és énekel a Nabolli e i Suoi Amici nevű zenekarban.
Olaszországban kétszer is kitüntették az irodalomhoz való hozzájárulásáért. A tekintélyes Pirandello-díjat 2001-ben ítélték oda. 2008-ban megkapta a Stresa-díjat karrierje során elért eredményeiért.
Nabolli nős, két gyermeke van. Milánóban él.